Ha valaki csak annyit mond, "mazsola", szinte biztos, hogy erre a sötétbarna, napon szárított változatra gondol. Míg arany színű rokonát kíméletesebb eljárással tartósítják, addig a klasszikus mazsola a régi iskola híve: a szőlőszemeket egyszerűen kiterítik a forró napra, ahol azok hetek alatt lassan elveszítik víztartalmukat.
Pont ez a folyamat adja meg a jellegzetes karakterét. A napfény hatására a szemek sötétbarnára színeződnek, a bennük lévő természetes cukrok pedig karamellizálódnak. Ennek köszönhetően az íze sokkal mélyebb, robusztusabb, már-már "füstösebb", mint a világosabb fajtáké.
Ez a mazsola nem finomkodik, cserébe viszont hihetetlenül sokoldalú. Ez az alapja a diákcsemegének, nélküle elképzelhetetlen egy jó gyümölcskenyér, kuglóf vagy túrós bukta. De nem szabad csak az édességeknél leragadni. Sós ételekben is zseniálisan működik: a közel-keleti konyha imádja rizses ételekbe vagy húsos ragukba (pl. tagine) főzni, ahol az édessége tökéletesen ellensúlyozza a fűszereket és a sós ízeket.
Tápérték szempontjából egy sűrített energiabomba, tele természetes gyümölcscukorral, ami azonnali feltöltést ad. Emellett jelentős rostforrás, és olyan ásványi anyagok is koncentrálódnak benne, mint a kálium és a vas.
